nukucuki

A poszthúsvéti kalács valójában húsvét előtt készült. Ilyen szempontból bármikor. Vagyis a cím megtévesztő. A szándék nem. Hogy kalácsot kell sütni, ha eljön az ideje. A minek is? Bárminek. Kalácsra mindig szükség van. Valami szeretetnyelv vagy olyasféle. Két kalácshoz egy kiló fehérliszt kell. És némi hit, hogy sikerülni fog. Ehhez a kilónyi liszthez kell két… Tovább »

Nincs mese: medvehagyma-szezonban nincs étel, amibe ne kerülne egy kis medvehagyma. Na jó, talán a madártejbe egy cseppet kevesebb… Ez az étel semnem ördöngös, semnem kacifántos, minden titka az ötletszerűen beledobált és rászórt hozzávalókban rejlik. Kezdésként a csirkemellet lapjával szétvágom, hogy széles és lapos húsokat kapjak. Innentől szépíthetném is akár, de az igazság az, hogy… Tovább »

Meg kell hagyni, úri dolgom van. Ehhez a nem túl bonyolult, ám meglehetősen finom salátához két konyhalegény is segédkezett. Így aztán pikkpakk készen lett (ami amúgy sem tartott volna sokáig). Végy egy kövér zellergumót és három savanykás almát. Kérjed meg az egyik segítségedet, hogy pucolja meg őket, az almák magházát likvidálja. A zellert vágja kövér… Tovább »

A némiképp béna cím valójában a konyhatündérem által javasolt “vasgyúrók reggelije” helyett keletkezett. Informatív, fantáziátlan, nevezzük munkacímnek, és innentől akár vasgyúrók reggelije címen is futhatna. Ha nem ebéd lenne vagy inkább vacsora. Jó kövér krumplik héját megsikálom, villával kicsit megszurkodom, mindegyiket olivaolajjal körbesimogatom, ráreszelintek egy kis tengeri sót, és tepsibe téve egy órán át sütöm… Tovább »

Meglepő, izgalmas, gyors. Nehezen behatárolható. Ha van olyan kategória, hogy csemege, leginkább az. Kell hozzá kimagozott, puha datolya (nem kiszáradt, csoffadt kemény, mert mire megsül, beletörik a fogunk), rozmaringlevélkék, kecskesajt, narancshéj (bio, mert megesszük), bacon. Vaj alá, bazsalikom fölé. Nagyon egyszerű megcsinálni: a datolyákba a mag helyére teszek egy csík kecskesajtot, narancshéjat (csak a külső… Tovább »

Azt hiszem, a kenyérhez valójában – materiális szempontokat figyelembe véve – nem sok minden kell. Ehhez fél kiló liszt (ki-ki hogy szereti, én annak alapján választok lisztet, hogy kinek sütöm a kenyeret), egy kocka élesztő, némi langyos víz, két teáskanál só. Ez az alap. Aztán, ha furfangos kedvünkben vagyunk, dobálhatunk bele – miután megkelt –… Tovább »

Mexikóban tanultam. Egyszerű, finom, ismerős és meglepő egyszerre. Három szép, nagy zöld héjú paprikát meg kell sütni (platnin vagy sütőben, kinek mije van, célszerű forgatni, hogy mindenhol megsüljön a héja). Mivel kápia paprikához egyszerűbben jutok hozzá, itthon azzal csinálom. Így is szép, úgyis szép. A paprikák mellé két paradicsomot is teszek, azt is szőröstül-bőröstül megsütöm. … Tovább »

Nyolc napja gondolkodom, hogy az Adriéktól kapott szép tányérokat mivel avassam fel. Hát így lett a cukkintappancs, amely sem jellegében, sem állagában nem passzol a tányérokhoz, de egy fotózkodás erejéig jól megfértek egymással. Nagylyukú reszelőn lereszeltem egy közepes méretű cukkinit szőröstül-bőröstül. Kicsit besóztam, állni hagytam tíz percig. Utána kinyomkodtam belőle a felesleges vizet (valójában utálom… Tovább »

A tofupogácsa gondolatban vegának készült, aztán a kivitelezés során “megvegánosodott”. Két tofut beledobtam egy tálba, összetörtem apróra (elegánsabb lenne, ha azt írnám, villával összetörtem, de valójában kézzel összenyomkorásztam), hozzáadtam egy zacskónyi gyors rizst (főzve), meglocsoltam szójaszósszal, csak úgy gondolomra, adtam hozzá egy csokor apróra vágott petrezselymet, egy közepes fej vöröshagymát felkockázva nyersen, két gerezd fokhagymát… Tovább »

Guacamole. Nevezzük annak, mivel az. Sokféle módon variálható, lehet fokhagymával, majonézzel, chilivel… Az avokádó és a koriander nagyjából kell. Az avokádó mindenképpen. Ezt Mexikóban tanultam, nagyon tuti, semmi flanc. Két érett avokádó húsát villával összenyomkodom (ha nem érett, sötét helyen hamar megpuhul), hozzáadok egy közepes fej vöröshagymát apró kockákra vágva, néhány szál friss koriander levelét… Tovább »