Én a sós kaláccsal valójában nem tudok mit kezdeni. Mifelénk nem szokás húsvétkor a kalács, főleg a sós, ilyent harminc éves koromig nem is láttam – nem vagyok rászoktatva. Valószínűleg egyik nagyanyám sem csinált, mi meg úgy maradtunk. Aztán valahogy ínyencségnek is tartom én ezt a sós kalácsot, amolyan úri huncutságnak, amit a magamfajta inkább csak csinál, de nemigen eszi. Mert csinálni viszont szeretem.
Fél kiló liszthez (a kalácshoz nemigen passzol a teljes kiőrlésű, de ha mégis, akkor csak a liszt egyharmada legyen) teszek egy evőkanál libazsírt, egy tojást, másfél teáskanál sót (ennyi sótól nem lesz karakteresen sós, csak olyan nemédes) és két dl szobahőmérsékletű tejet. Nagyon fontos: a kalácshoz csak szobahőmérsékletű alapanyagokat használjunk! Biztos megvan ennek a kémiája, de most leginkább azt mondom, hogy fogalmam sincs, miért. Így kell, slussz. Fél kocka friss élesztőt egy dl tejben meg egy kevéske cukorban felfuttatok, amikor már teljesen állagát vesztetté vált a szuszpenzió, beleborítom a lisztes cuccba, és addig dagasztom, nyaszvargatom, amíg a tészta ragacsossága megszűnik. Letakarom egy konyharuhával, meleg helyen kelesztem háromnegyed órát.
Utána négybe szedem. Minden tésztagombócot egyesével kinyújtok hosszúkásra (pár mm vastag), megkenem olvadt libazsírral vékonyan és feltekerem szorosan, mint egy palacsintát. Végül ezt a négy zsírbelű kígyót fonom össze. A tetejét megkenem (egy tojáshoz egy evőkanál víz), megszórom mákszemekkel és a tepsiben kelesztem meg egy kicsit. (Irtó nagyra meg tud nőni.) Előmelegített sütőben 180 fokon 30-35 perc alatt megsütöm. Aztán elajándékozom😊.
Kommentek