nukucuki

Sok öregedő zöldségdarabka darvadozott itthon. Kimaradtak az előző főzésekből, nem ették meg a vendégek, ilyesmik. Mindenből egy maréknyi. Önálló ételhez kevés, így lett belőlük egy minestronehoz hasonlatos leves. Jóra sikeredett, elég, ha kotorászunk hozzá egy kicsit a hűtőben, és nagyjából mindent beledobálunk, amit találunk és két maréknál kevesebb.  Bátraké a szerencse, a lényeg a paradicsomos… Tovább »

Meglehetősen hasonlít közeli rokonára, a camembert bundában elnevezésű leveles tésztás sajtra. Ha az bunda, akkor ez kabát. Egy kicsit gyorsabb elkészíteni, és a közösségi tunkolás miatt kapcsolatibb étel. Nem bonyolult, csak veszel egy kb. negyed kilós cipót, levágod a tetejét, az alját kivájod. Az így keletkezett lyukban elhelyezel oly módon egy camembert, hogy előtte vékonyan… Tovább »

Van a pszichológiában egy szép, megengedő fogalom: “elég jó”. Mondjuk az anyára értik vagy szülőre. Nem éppen frankfurti levesre. De szeretem, mert megengedő. Hogy nem kell jónak lenni. Mondjuk ez a leves jó. Eléggé. Egy fej apróra vágott vöröshagymát megdinsztelsz, rádobálsz jó sok karikára vágott kolbászt és virslit, pirítgatod. Legyen piros zsiradék belőlük (mármint a… Tovább »

Azért hívom lánylencsének, mert van fiúlencse is. Hagyományosan újévi lencse mindkettő. A fiúlencse a sokak által ismert masszív, piros, csülkös-kolbászos egytálétel. Értelemszerűen a férfiak nagyobb becsben tartják ezt, mint a most következő lágyabb, rejtélyesebb és furfangosabb lencselevest. Titokban azért ebbe is beleesznek :). Egy vöröshagymát apróra vágva vajon vagy olívaolajon megdinsztelek egy kis kockázott bacon… Tovább »

Ezt a levest nemcsak az íze, de a színe miatt is érdemes készíteni. Egyszerre elegáns és vicces, kevés energiabefektetéssel lehet sikert aratni vele. Két nagy, kövér céklát megmosok, végüket levágom, egyenként alufóliába göngyölöm, és közepes lángon a sütőben egy-másfél óráig sütögetem. (Megoszlanak a vélemények, hogy kell-e fóliába csomagolni. Bár ökológiailag kevésbé korrekt, én a fóliára… Tovább »

A citrommarmelád alapvetően téli lekvár. Akkor szoktam befőzni, amikor már nincs mit, nekem meg befőzhetnékem támad. Vagy akkor, amikor a körülöttem élők egyre sűrűbben kérdezősködnek felőle. A citrommarmelád jó anyag – nem gyereknek való. Persze kaphat belőle, de valószínűleg kiköpi, mert keserű-savanyú-édes-sós. Én kétféle citromlekvárt készítek. Aki ebből evett, azt a másikkal nem fogom tudni… Tovább »

Pacalt szerettem volna venni a hentesnél, mert azt főzni jó. Nem volt. De volt helyette pár csinos disznóláb, hát akkor annak álltam neki. Mivel mind a pacalt, mind a körmöt sokáig kell főzni, a végére minden és mindenki kisimul – mint korábban mondtam, a legjobb nyugtatók egyike. Nincs bárdom, ezért a hentes elnegyedelte nekem a… Tovább »

Gondolkodtam, mit is lehetne a kovászos uborka levéből csinálni, ha már van, és ha már a belefonnyadt-mállott kenyérrel olyan opálos (kissé gusztustalannak is mondhatnánk). És olyan finom, vagyis kiönteni kár. Kihorgásztam belőle az uborkákat és a kaprot, belemertem a levet a turmixgépbe, tettem hozzá egy kockázott vöröshagymát, egy fél kockázott zöldpaprikát, három gerezd fokhagymát apróra… Tovább »

Puffancsnak nevezem, miként minden alaktalan élelmiszert szokás. Feltétnek készült, de lehet magában is enni. A fotója ronda, az íze finom. Egy üveg csicseriborsó konzervről le kell önteni a levet, és krumplinyomóval alaktalanná tenni. Nem kell, hogy homogén legyen. Közben olajon egy fej kockára vágott vöröshagymát négy apróra vágott gerezd fokhagymával megdinsztelni, ráönteni a csicseriborsó darabkákat,… Tovább »

Ez szintén cukor és édesítőszer nélkül készülő baracklekvár, ilyen szempontból nem sokban különbözik a másik baracklekvártól. Mondjuk az íze más. Szintén eláll a benne lévő gyümölcscukor miatt, ha a befőzés során ügyelünk a sterilitásra. Ez is pikáns (a mandula aroma miatt), az is (a narancs és levendula miatt). Ez máshogy. A megmosott sárgabarackokat kimagozom, héjastul… Tovább »