nukucuki

Ha van legalább három-négy nagy birsalmád, akkor azokat magozd ki, vágjad apró darabokra (héjastul), vagdaljál hozzájuk egy ujjnyi meghámozott gyömbért (kanállal könnyű hámozni, csak húzogatod rajta a kanál végét, és lejön a héja úgy, hogy semmi nem megy pocsékba), kevés vízben főzzed szét. Leöntve róla a vizet tegyél hozzá balzsamecetet és mézet ugyanannyi kanállal (ebbe… Tovább »

Novemberi vasárnap. Eljött a pacal ideje. A pacalt az ember vagy utálja, vagy imádja. Köztes viszonyulás nincs. Én a pacalrajongók táborába tartozom. Ezért is van ez a pacalleves. (Amit szerintem az utálkozók csak azért nem szeretnek, mert még sosem kóstolták, de erre a témára egész estés vitacsoportot lehetne szervezni. Helyette inkább együnk!) Nem bonyolult. Négy-öt… Tovább »

Volt itthon padlizsán. Kettő. Rájuk felejtettem, így kicsit megöregedtek, megráncosodtak. Ezért gondoltam, hogy megérdemelnek valami különlegesebb felhasználást, mint a megszokott padlizsánkrém. Meg amúgy is olyan borongós az idő… A műveletsor eleje semmiben nem különbözik a szokásos padlizsán-előkészítéstől. Ki sütőben, ki a gáztűzhelyen egy öntöttvas platnin héjastul, mindenestül megsüti a padlizsánt (igazán menők a szabadban parázson… Tovább »

Szögezzük le: nem babfőzelék kolbásszal. Hanem sólet. Vagyis semmi disznóság nincs benne, és nem is illendő berántani, sem semmiféle lisztes trükköket alkalmazni a sűrítésre. A sólet titka az idő. Idő, mert jó sokáig kell sütni (igen, sütni, nem főzni) és nem célszerű a nyári kánikulában nekiállni (tapasztalatból mondom). Hideg téli napokra, na akkorra igen finom… Tovább »

Izgalmas gyümölcsnek tartom a szilvát: édesen is, savanyún is finom, szinte bármihez illeszthető, a leve pedig a lekvárok közül a legszebb. Nem utolsó sorban csinos is, jól kézreáll, és könnyű feldolgozni. Ripszropsz kimagozom és bármit csinálok vele, meghálálja. Legjobb az aprószemű szilva. Igaz, előkészíteni macerásabb kicsit, a mag-gyümölcshús arány szempontjából is hátrébb van, de zamatosabb,… Tovább »

Jó lenne hozzá pirosbelű, aprószemű, régi szilva. Olyan, amilyen gyerekkoromban volt a vízmosásárok partján a múlt évezredben. De nincs. Elmúlt(ak). A piacon van még, aki emlékszik rá, de egyelőre nem főzök emlékekből lekvárt. Ezért vettem aprószemű, sárgabélű szilvát. Hogy csak egy paraméterében különbözzön. Mivel nukucuki, nem kell bele cukor, és ettől méricskélni sem kell. Cukor… Tovább »

Most persze lehet gondolni, hogy minekmá’ leírni a salátalevet. Közhelyszerűen elsalátásodott világunkban azt aztán mindenki tud csinálni. Jó, aki tudja, az nem olvassa. Ez most a régi, gyerekkori, uborkához és fejessalátához való lé lesz, amit a végén nem kiinni a tálka aljából (veszendőbe hagyni) bűncselekmény számba megy. Sokáig nem tudtam jó salátalevet csinálni, amit mindenféle… Tovább »

Nem ragozom a medvehagyma érdemeit. Van. Sok. Ez viszont a legeslegfinomabb medvehagyma pesto. Tuti. 200 g medvehagymát, 150 g szotyolát és tökmagot vegyesen (a burzsoázia fenyőmaggal készíti, de én a proletariátushoz tartozom), 100 g reszelt parmezánt és 500 ml repceolajat össze kell turmixolni. És kész. Egy kis só nem árt neki. Kicsi. Apró dunsztosüvegekben eláll… Tovább »

Egyetek csalánt! Komolyan. Nem őrültség, hacsak az nem, hogy a csalánt vettem. Ahelyett, hogy az árokparton szedtem volna. De a városban kevés az árokpart. Amerre én járok, legalábbis. Csalánt a tavasz miatt vettem, miként a bimbós nárciszokat is, csak az utóbbiakból nem főztem semmit. A csalánt is csak leforráztam, hogy lottyadt legyen, és ne csípjen… Tovább »

Kaptam egy nyulat. Darabokban. Nincs nagy tapasztalatom nyúllal – pontosabban szinte nincs. Ami van, arra sem emlékszem. Hát csináltam vele valamit. Jó lett. Leírom, így talán nem fogom elfelejteni. Mivel nem ismertem fel a porcikákat, kivettem a jégtérből három zacskót, amiben – gondolom – a nyúl darabkái voltak. Így lett egy gerinc, két láb és… Tovább »