Csatlakozott:
2016-04-20
Bemutatkozás: Főzzetek, Leányok, főzni jó!
Egy ideig ezzel a felkiáltással írtam barátoknak a recepteket. Mert főzni tényleg jó. Leginkább valaki másnak. Pontosabban a Másiknak – így, nagybetűvel, mert hisz fontos. Fontos Másik. És a lelket nehogy kihagyjuk ebből a folyamatból! Hosszú évek főzése, kotyvasztása után azt gondolom, főzni csak így lehet. Amíg aprítom, keverem, addig arra gondolok, aki majd megeszi. Így sokkal előbb kapcsolatba lépek vele, mintsem megkóstolná azt, ami neki készül. Aztán kíváncsian várom, ízlik-e. Játék ez: belső és kapcsolati játék egyaránt. És játékból születtek ezek a receptek is, egy kicsit ugyanúgy, egy kicsit másként, mint ahogy megszoktuk.
Ha emlékezni akarok, vagy valami belső biztonságra vágyom, nagyanyáim ízeit veszem elő. Bár egyiküket személyesen nem ismertem, étkezőasztala most is a konyhám alapja. Másik nagyanyám kései elvesztek a háborúban – ám a kanalak és villák a maguk súlyával, zöldes fényével máig a fém hűvös érintésével röpítenek vissza évtizedeket. A tárgyaikon, receptjeikben élnek tovább. Én így emlékezem.
Persze vannak újítások, praktikus gyorskaják a hétköznapokra. Hogy tényleg gyorsak-e? Nos, a mozdulatok hamar véget érnek…
Régóta tudom, hogy ha valami fontos dolgon kell gondolkodnom, a konyha a megfelelő helyszín. Nem kell mást csinálnom, csak hagynom, hogy mozduljon a kezem - a gondolataim majd jönnek maguktól. Az ételek ebből a szentimentális katlanból születnek. Víg falatozást!
