Egyetek csalánt! Komolyan. Nem őrültség, hacsak az nem, hogy a csalánt vettem. Ahelyett, hogy az árokparton szedtem volna. De a városban kevés az árokpart. Amerre én járok, legalábbis.
Csalánt a tavasz miatt vettem, miként a bimbós nárciszokat is, csak az utóbbiakból nem főztem semmit. A csalánt is csak leforráztam, hogy lottyadt legyen, és ne csípjen (forrázatlanul kiválóan alkalmas reumára, kizárólag külsőleg). Innentől könnyű megfogni. Addig marad a kesztyű. A leforrázott csalán büdös. Csak mondom. De csupa C vitamin (ami gondolom, a hőkezelés hatására némiképp csökken, de jó elhinni).
Negyedkiló lottyadt csalánt összeturmixolok, teszek hozzá négy kövér gerezd apróra vágott fokhagymát, két kicsi poharas natúr joghurtot, sót, borsot és kb 2.5-3 dkg reszelt parmezánt. Homogenizálom és kész. Ha joghurt helyett krémsajt kerül bele, kiváló kenyérrevaló, így lehet mártogatni, kanalazni, tésztára tenni… A képen sajt van rajta. Aggályoskodóknak “spenót” fedőnév alatt adagoljuk.
Kommentek