nukucuki

Én a sós kaláccsal valójában nem tudok mit kezdeni. Mifelénk nem szokás húsvétkor a kalács, főleg a sós, ilyent harminc éves koromig nem is láttam – nem vagyok rászoktatva. Valószínűleg egyik nagyanyám sem csinált, mi meg úgy maradtunk. Aztán valahogy ínyencségnek is tartom én ezt a sós kalácsot, amolyan úri huncutságnak, amit a magamfajta inkább… Tovább »

Valahogy nincsen karácsonyi kedvem. És ha nincsen kedvem (meg ha van, akkor is), valamit motozok a konyhában. A végeredmény kedvtől függően a kishíján ehetetlen és a “meglehetős” széles spektrumán bárhol elhelyezkedhet. Ez a mézeskalács jó lett. Bár a kardamom, marcipán, rózsabors kombóval nem lehet melléfogni. Nagyon egyszerű, gyors és nem kell pihentetni. Ezen kívül bögrével… Tovább »

Anyámé, nagyanyámé, dédanyámé. Nem ismertem Nyitrai Katalint. Akit így emlegetünk a családban. Mert valahogy minden dédanyámat a lánykori, teljes nevén szólítjuk. Egy fényképem van róla a múlt század elejéről, szigorú arcú fiatal nő annyira világoskék szemekkel, hogy a korabeli fotográfián szinte fehér. Ám azt tudom, hogy kicsi keze volt, miként a lányának, az unokájának és… Tovább »

Lebbencslevest főztem. Mondhatnám, hogy ősz van, és úrrá lett rajtam a menta-nosztalgia, de valójában a Sátántangó az oka. Amiben lebbencsleves éppen nincs, de akár lehetne. Keves zsiradékon megfuttatok némi felkockázott szalonnát, egy hagymát megdinsztelek rajta. Dobálok rá apró kockára vágott sárgarépát, fehérrépát, zellert, krumplit. Kavarintok rajta egyet, rászórok egy kis őrölt pirospaprikát, majd felöntöm vízzel…. Tovább »

Hangzatos cím, kevés macera, meglehetősen jó végeredmény. Körülbelül ennyi.  Kicsit bővebben: fejenként egy libacombot bedörzsölök sóval, borssal, zúzott fokhagymával, rozmaringlevélkékkel. (Előtte azért jóravaló háziasszony módjára célszerű megnézni, nincs-e benne tollmaradvány, tok – mivel a bőrét valószínűleg az is meg fogja enni, aki pedig nem bőrpárti. Tapasztalat 😊.) Berakom valamiféle fedővel rendelkező hőálló tálba vagy egy… Tovább »

Ősz van. Sütőtökszezon. Meg szőlő, gesztenye, alma… de itt most sütőtök következik. Sósan. Első ránézésre köret, de önállóan is megállja a helyét. Hosszúkás sütőtök kell hozzá (nem az a gömbölyű forma, amiben Mazsoláék tanyáztak). Hosszában félbevágom, lefaragom a héját. Ez egy látszólag egyszerű mondat. A valóság azonban az, hogy a sütőtök kemény, jó ha van… Tovább »

Idén az eperlekvár pikantériáját nem a nukucukisága adta. Mindegyikbe került cukor vagy aféle. Mivel a lekvárfőzés alapvetően játék, a receptek ötleteket tartalmaznak – mértékegységeket nem. Ki-ki saját ízlése szerint csinálja, és tessék közben kóstolgatni (de nem ám a nyálas kanállal visszanyúlni a lekvárba, mert a nyálban lévő erjesztő baktériumok könnyen keresztülhúzzák a számításainkat). Előre megfontolt… Tovább »

Hihetetlenül szépnek és izgalmasnak találom a rózsaborsot. Pár pár héttel ezelőttig csak kedves, piros kis golyóbisoknak gondoltam őket. Aztán megkóstoltam… és azóta mindenbe kerül belőle, néha csak úgy magában eszegetem, szerintem a madártej sem fogja megúszni. A rózsabors kiemelkedő addiktív potenciállal rendelkezik. Higgyenek egy tapasztalt ember szavának. Ezt a kekszet azért találtam ki, hogy legyen… Tovább »

Narancsos kacsát csinálni bonyolult. Pontosabban pepecselős, amennyiben először serpenyőben kell sütögetni, aztán megnarancsozni, utána tepsiben… én szeretek mosogatni, de azért ennyire nem. Így ez egy egyszerűsített változat lesz, az íze finom, senki nem mondja meg, hogy hét perc alatt raktam össze kacsástul, narancsostul. Jó, ha van egy cserép kacsasütő tál. Ha nincs, tepsi is megteszi…. Tovább »

A kelt tésztákat mindig valamiféle mitikus lényeknek gondoltam. Sosem hittem, hogy valaha élvezni fogom a készítésüket. Mégis így lett. Bár ez a kijelentés talán mégiscsak túlzás annak fényében, hogy most sem igazán én csinálom őket. Csak nézem, ahogy tekerednek. Viccesek. Így feladatom annyi csupán, hogy leírom: 40 dkg fehérlisztet, egy csipet sót, 2 dl tejet, 2… Tovább »