Hangzatos cím, kevés macera, meglehetősen jó végeredmény. Körülbelül ennyi.
Kicsit bővebben: fejenként egy libacombot bedörzsölök sóval, borssal, zúzott fokhagymával, rozmaringlevélkékkel. (Előtte azért jóravaló háziasszony módjára célszerű megnézni, nincs-e benne tollmaradvány, tok – mivel a bőrét valószínűleg az is meg fogja enni, aki pedig nem bőrpárti. Tapasztalat 😊.) Berakom valamiféle fedővel rendelkező hőálló tálba vagy egy tepsibe, amit majd alufóliával letakarom. Teszek rá egy kis libazsírt, kevés vizet, lefedem, és a sütőben megsütöm. Kb. másfél óra, közben egyszer megfordítom, az utolsó pár percre – ha addig nem pirult meg a bőre – leveszem róla a tetőt. Érdemes úgy indítani, hogy a bőrös fele legyen alul. (A megmaradt fűszeres libazsírt szűrjük le, rakjuk dunsztos üvegbe, jó lesz az még…)
Míg a liba sül egy serpenyőben vajat hevítek, beleszórok két-három megpucolt, kimagozott, cikkekre vágott körtét. Hozzáadok egy marék puha aszalt szilvát és egy marék kmagozott puha datolyát, amit előzőleg kicsit megáztattam száraz vörösborban. Keverem-kavarom, hozzáöntök annyi vörösbort, hogy éppen ellepje. Szórok rá őrölt fahéjat, szegfűszeget, kardamomot, gyömbért és puhára dinsztelem. Közben a leve finom viszkozitásúvá sűrűsödik. (Cukor nem kell bele, hús mellé jó, hogy pikáns, és az aszalmányoktól pont eléggé édes.)
Apró lilakrumplit főztem mellé, amit utána olajon egy kicsit megfuttattam. A’sszem jó lett, annak tűnik.
A döntően barnáslila buja végeredmény tetejére apró krizantémvirág kerül – csupán a kontraszt kedvéért, és mert bűnös módon rajongok a krizantémért. (Elhagyható 😉.)
Kommentek