nukucuki

Anyámé, nagyanyámé, dédanyámé. Nem ismertem Nyitrai Katalint. Akit így emlegetünk a családban. Mert valahogy minden dédanyámat a lánykori, teljes nevén szólítjuk. Egy fényképem van róla a múlt század elejéről, szigorú arcú fiatal nő annyira világoskék szemekkel, hogy a korabeli fotográfián szinte fehér. Ám azt tudom, hogy kicsi keze volt, miként a lányának, az unokájának és… Tovább »

Lebbencslevest főztem. Mondhatnám, hogy ősz van, és úrrá lett rajtam a menta-nosztalgia, de valójában a Sátántangó az oka. Amiben lebbencsleves éppen nincs, de akár lehetne. Keves zsiradékon megfuttatok némi felkockázott szalonnát, egy hagymát megdinsztelek rajta. Dobálok rá apró kockára vágott sárgarépát, fehérrépát, zellert, krumplit. Kavarintok rajta egyet, rászórok egy kis őrölt pirospaprikát, majd felöntöm vízzel…. Tovább »

Hangzatos cím, kevés macera, meglehetősen jó végeredmény. Körülbelül ennyi.  Kicsit bővebben: fejenként egy libacombot bedörzsölök sóval, borssal, zúzott fokhagymával, rozmaringlevélkékkel. (Előtte azért jóravaló háziasszony módjára célszerű megnézni, nincs-e benne tollmaradvány, tok – mivel a bőrét valószínűleg az is meg fogja enni, aki pedig nem bőrpárti. Tapasztalat 😊.) Berakom valamiféle fedővel rendelkező hőálló tálba vagy egy… Tovább »