Hihetetlenül szépnek és izgalmasnak találom a rózsaborsot. Pár pár héttel ezelőttig csak kedves, piros kis golyóbisoknak gondoltam őket. Aztán megkóstoltam… és azóta mindenbe kerül belőle, néha csak úgy magában eszegetem, szerintem a madártej sem fogja megúszni. A rózsabors kiemelkedő addiktív potenciállal rendelkezik. Higgyenek egy tapasztalt ember szavának. Ezt a kekszet azért találtam ki, hogy legyen matéria, ami elhurcolja ezt a két, karakteres fűszert: a rózsaborsot és a kardamomot. Mindezt ételkritikusom lekenyerezése céljából. Azt mondja, sikerült.
10 deka puha vajat másfél bögrényi tönkölybúza liszttel, egy tojással és kb. 50 ml-nyi agavesziruppal összekeverek. Egy késhegynyi szódabikarbónát teszek hozzá, kizárólag azért, hogy ne tűnjön fel, egyébként milyen egyszerű ez a keksz. Porrá őrölt vaníliát, egy teáskanálnyi őrölt kardamomot, két teáskanálnyi rózsaborsot rakok a masszába. A rózsaborsot mozsárban egy kissé megtörtem, de nem vittem túlzásba, az utólag beledobált egész szemek határozottan jót tettek a tésztának. Találtam itthon egy darabka marcipánt, azt is beleaprítottam, és mivel senki nem tartózkodott a közelemben, aki megfúrhatta volna a szárított bionarancshéj beleszórását, hát azzal is gátlástalankodtam egy fél zacskó erejéig. Jól összegyúrtam, a tésztából kis golyókat formáltam, és sütőpapírral bélelt (szeretem ezt a kifejezést) tepsire tettem őket. Ott aztán szétlappogattam őket, hogy mégis keksz formájuk legyen. Előmelegített sütőben közepes lángnál sütögettem, de fogalmam sincs meddig, mert közben elmentem teregetni. Azt tudom, hogy tíz perc után megnéztem a lapos cuccokat, akkor még kellett pár perc, hogy aranybarnák legyenek.
Ez az alapanyag egyébként mindent elbír, amit később kekszbe szeretnénk építeni. A fenti ízesítők helyett mehet bele gyömbér, fehércsoki, fahéj, szerecsendió, magvak, mazsola, egyéb aszalmányok. Nincs határ… Tényleg. A csipet sót se feledjük 🙂 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: