Most persze lehet gondolni, hogy minekmá’ leírni a salátalevet. Közhelyszerűen elsalátásodott világunkban azt aztán mindenki tud csinálni. Jó, aki tudja, az nem olvassa. Ez most a régi, gyerekkori, uborkához és fejessalátához való lé lesz, amit a végén nem kiinni a tálka aljából (veszendőbe hagyni) bűncselekmény számba megy.
Sokáig nem tudtam jó salátalevet csinálni, amit mindenféle balzsamecetes, olivás, mustáros, mézes…. öntetek gyártásával rejtegettem a külvilág előtt. De azért a tojásos nokedli meg a krumplis tészta mellé valahogy mégsem passzoltak. Aztán az anyukám kititrálta ezeket az arányokat nekem (tehát most idegen tollakkal ékeskedem), azóta vidáman locsolom mindenhova. Nem lehet elrontani.
2 dl víz, 1 teáskanál só (nem púposan), 2 evőkanál kristálycukor (átlagosan púpos), 1.5 evőkanál 10%-os ecet. Jól össze kell keverni, hogy a cukor feloldódjon. Ennyi, dunsztosüvegben a hűtőben eláll sokáig, érdemes nagyobb mennyiséget csinálni, és ha kell, alkalmanként önteni belőle. Tejfölös uborkasalátához apróra vágott fokhagyma dukál bele, de azzal nem érdemes tárolni, inkább mindig frissen belerakni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: