Kaptam egy nyulat. Darabokban. Nincs nagy tapasztalatom nyúllal – pontosabban szinte nincs. Ami van, arra sem emlékszem. Hát csináltam vele valamit. Jó lett. Leírom, így talán nem fogom elfelejteni.
Mivel nem ismertem fel a porcikákat, kivettem a jégtérből három zacskót, amiben – gondolom – a nyúl darabkái voltak. Így lett egy gerinc, két láb és mell (így leírva kissé hidegszívűen hangzik, de csak így lehet, ha az ember lánya egy kedves mesefigura földi maradványait készül szervírozni). Megsóztam, borsoztam, kentem rá két nagy evőkanál mustárt, négy gerezd apróra vágott fokhagymát, két rozmaring ágról minden letépkedett levelet, öntöttem rá 2-3 dl száraz rozét, egy kis olajat – mindezt jól megforgattam, s betetettem a hűtőbe egy éjszakára. Néha megrázogattam, amíg ébren voltam.
Másnap egy agyagtálba tettem a darabokat, ráöntöttem a páclevet, dobáltam bele negyedelt lilahagymát, fokhagymagerezdeket, rátettem a tetejét, és uccu a sütőbe. Mikor már kb. egy-másfél órája sült, levettem a tál tetejét, hogy párologjon egy kicsit a leve, és piruljon is. Rózsaszín-barna színű volt, mikor lezártam alatta a gázt. Sós, ételízesítős vízben főtt brokkolit (nem kell agyonfőzni, négy-öt perc alatt puha annyira, hogy senki nem töri bele a fogát) és szép nagy répákat adtam mellé (ha már nyúl :)). Volt még persze krumpli is, sós vízben főzve, s utána fokhagymás olajon megfuttatva (itt dobáltam a nyúl mellé is).
A képen még látható némi spenótos tészta (nagyon vártam már a tavaszt, ezért kellett ennyi vidám zöldség) is. Egyszer majd azt is leírom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: