Sok öregedő zöldségdarabka darvadozott itthon. Kimaradtak az előző főzésekből, nem ették meg a vendégek, ilyesmik. Mindenből egy maréknyi. Önálló ételhez kevés, így lett belőlük egy minestronehoz hasonlatos leves. Jóra sikeredett, elég, ha kotorászunk hozzá egy kicsit a hűtőben, és nagyjából mindent beledobálunk, amit találunk és két maréknál kevesebb.
Bátraké a szerencse, a lényeg a paradicsomos levesalap, ami savanykás, pikáns ízt ad. A többi pedig…
Nálam így nézett ki: két maréknyi kockára vágott szalonnát kevés olajon megfuttatok, bele egy fej kockázott vöröshagymát, jöhet utána az elmaradhatatlan fokhagyma két-három gerezdnyi apróra vágva vagy préselve – némi dinsztelés után (kavargatni érdemes, mert a fokhagyma könnyen odaég) beledobálni az apróra vágott zöldségeket. Ezek voltak itthon, de kinél mi: két sárgarépa, három szál halványító zeller, öt öregedő csiperkegomba, két ökölnyi sütőtök, két közepes krumpli és egy brokkolinak a szára. Elég vegyes társaság :). A brokkkoli szárát nem daraboltam, csak az íze miatt tettem bele (egyébként finom és ehető, de ez matuzsálemi példánynak tűnt). Babot, lencsét nem találtam, így három marék konzerv csicseriborsót szórtam bele a gömbölyű formák képviselete érdekében. Felöntöttem vízzel, éppen csak hogy ellepje, mert utána sűrű paradicsomlevet öntöttem hozzá, gondolomra kb. 2 dl volt. Három babérlevél, bio ételízesítő, só, frissen őrölt bors és hadd főjön. Mikor készen lett fürjtojásos eperlevél tésztát főztem bele. Jobb lett volna valami virág- vagy kagylóalakú, de ez volt. Ki akartam üríteni egy mézesüveget, így hát került bele egy kanálnyi gyömbéres méz. Látszólag kihagyható, de az ördög a részletekben lakozik. És a végén jött a meglepetés: a hűtőszekrény zugában egy három éves sajtra bukkantam (Rómában vettem a piacon, rég volt), abból reszeltem bele. Ez határozottan jót tett neki. Lehet bele friss, reszelt parmezán is.
Illusztrációként az agg sajtot választottam, mert a leves finom, ám ronda.
Kommentek