Azért hívom lánylencsének, mert van fiúlencse is. Hagyományosan újévi lencse mindkettő. A fiúlencse a sokak által ismert masszív, piros, csülkös-kolbászos egytálétel. Értelemszerűen a férfiak nagyobb becsben tartják ezt, mint a most következő lágyabb, rejtélyesebb és furfangosabb lencselevest. Titokban azért ebbe is beleesznek :).
Egy vöröshagymát apróra vágva vajon vagy olívaolajon megdinsztelek egy kis kockázott bacon társaságában, belevágok egy fél apró kockára vágott pritaminpaprikát, egy szép nagy almát hámozva, magozva szintén kockákra vágva – dobókocka méretű vagy kicsit nagyobb kockák (bátrak két almát is belevághatnak, az alma édes-savanyúságát jól bírja a leves), két-három kavarintás a zsiradékon, majd beleszórom az előző nap beáztatott lencsét (szárazon kb. 150-200 g), só, bors, morzsolt kakukkfű (három csipet, ha van virágos, az a legjobb), kis rozmaring, egy csipet levendulavirág és egy kis ételízesítő (bio legyen, ha lehet). Ez így szépen elrotyog, fődögél. Az idő előrehaladtával a színe egyre rondább lesz, szürkés-zavaros, ám az íze ezzel fordított arányban változik: finomodik, telik. Főleg akkor, amikor a vége felé kap három evőkanál mézet és három evőkanál borecetet. Tálalni úgy kell, hogy gorgonzolát vagy kéksajtot is morzsolunk bele (mindenki a maga tányérjára), és érdemes a szervírozáshoz is plusz mézet és borecetet adni, mert alapvetően többel jobb, csak ez még pont az az alap, ami hagyományos ízlésűeknél sem veri ki a biztosítékot.
Lehet bacon nélkül is, lehet bele egy sárgarépát is karikázni (az íze jót tesz neki, de az összképet kissé megzavarja), elegánsabbak fehérborssal és provance-i fűszerkeverékkel csinálják. (Én nem vagyok az.)
A lánylencse annyira nem fotogén, hogy nem is próbálkozom. Szárazon lefotóztam tíz szemet.
Kommentek