Körömpörkölt

Pacalt szerettem volna venni a hentesnél, mert azt főzni jó. Nem volt. De volt helyette pár csinos disznóláb, hát akkor annak álltam neki. Mivel mind a pacalt, mind a körmöt sokáig kell főzni, a végére minden és mindenki kisimul – mint korábban mondtam, a legjobb nyugtatók egyike.

Nincs bárdom, ezért a hentes elnegyedelte nekem a körmöket. Innentől már csak meg kellett mosnom, kicsit megvakargásznom, pusztán az illem kedvéért. (Nem volt rajta szőr.) Úgy terveztem, hogy addig főzöm, amíg le nem válik a hús a csontról. Így viszont adódott, hogy a csontokat (az aprókat is) kiszedegettem belőle, visszarakosgattam a lébe a hús-bőr darabkákat, és egy kis tejföllel megrottyantottam. Hirtelen felindulásból tettem. Nem lett rossz. Sőt jó. De tejföl nélkül is az.

Némi szalonnát kockára vágok, zsírját kissé kiolvasztom egy nagy lábosban, hozzáteszek két nagy fej kockára vágott vöröshagymát, ha kell még hozzá zsír vagy olaj, azt is, majd négy gerezd apróra vágott fokhagymát (kicsit később adom hozzá, hogy ne égjen meg a széle), egy fél zöldpaprikát apróra vágva, egy paraszt paradicsomot apróra vágva (a lényeg, hogy jó zamatos, lédús legyen a paradicsom, üvegházi koktélparadicsommal nehéz jó pörköltalapot csinálni – merthogy ez az). Vagyis eddig minden apró, de viszonylag sok lesz a matéria. Kevergetem, kevergetem, mikor már minden meglottyadt, megüvegesedett, őrölt pirospaprikát szórok rá, egyet-kettőt kavarintok, beledobálok három körmöt negyedekre vágva. Ezekkel, alakjukból adódóan a kavarás már nem megy annyira. Felöntöm vízzel, nem baj, ha a csülök egy kicsit kilóg, úgyis fogom még kavarni, meg lötybölni, és a pörköltnek jobb, ha többször öntök rá vizet, minthogy egyszer sokat, aztán majd elfövi… Persze, de az adagolt vízzel zamatosabb lesz (nem próbáltam máshogy, de meggyőződésem). Só, bors, őrölt kömény, kb. két dl. testes száraz vörösbor, három-négy babérlevél (igaz, nem marhapörkölt, de nem árt neki). És ha már minden benne van, elkezdődik a főzés lassú lángon, sokáig-sokáig… néha utántöltve a vizet, néha a vörösbort (ízlés szerint, az alkoholtartalma gyorsan eltűnik belőle, de erőteljesebb az íze a pörköltnek tőle, vagyis innentől szabad a gazda, ki hogy szereti), én időnként egy-egy gerezd aprított fokhagymát beleszórok, egyrészt az aroma kedvéért, másrészt mert fokhagymarajongó vagyok. 

A hosszú főzési idő miatt leginkább hétvégi koszt. Vasárnap reggelre megdermedve lábosból az igazi :).

Bármit lehet mellé enni: krumplit, nokedlit, orsótésztát, kenyeret… na jó, bulgurral egy kicsit fura lehet, de nem elképzelhetetlen. Vagyis a körömpörkölt univerzális.