nukucuki

Gondolkodtam, mit is lehetne a kovászos uborka levéből csinálni, ha már van, és ha már a belefonnyadt-mállott kenyérrel olyan opálos (kissé gusztustalannak is mondhatnánk). És olyan finom, vagyis kiönteni kár. Kihorgásztam belőle az uborkákat és a kaprot, belemertem a levet a turmixgépbe, tettem hozzá egy kockázott vöröshagymát, egy fél kockázott zöldpaprikát, három gerezd fokhagymát apróra… Tovább »

Puffancsnak nevezem, miként minden alaktalan élelmiszert szokás. Feltétnek készült, de lehet magában is enni. A fotója ronda, az íze finom. Egy üveg csicseriborsó konzervről le kell önteni a levet, és krumplinyomóval alaktalanná tenni. Nem kell, hogy homogén legyen. Közben olajon egy fej kockára vágott vöröshagymát négy apróra vágott gerezd fokhagymával megdinsztelni, ráönteni a csicseriborsó darabkákat,… Tovább »

Ez szintén cukor és édesítőszer nélkül készülő baracklekvár, ilyen szempontból nem sokban különbözik a másik baracklekvártól. Mondjuk az íze más. Szintén eláll a benne lévő gyümölcscukor miatt, ha a befőzés során ügyelünk a sterilitásra. Ez is pikáns (a mandula aroma miatt), az is (a narancs és levendula miatt). Ez máshogy. A megmosott sárgabarackokat kimagozom, héjastul… Tovább »

Padlizsán kell hozzá, kettő. És innentől fogva mindenből hat. Hat gerezd fokhagyma, hat teáskanál szójaszósz, hat teáskanál borecet, hat teáskanál porcukor. Gyorsan készül, gyorsan fogy. Meglepő. Finom. (Ez egy padlizsán kétszer fotózva.) A padlizsánokat megmosom, a szárukat levágom, és héjastul felkockázom (kb. 3×3 cm). Nagyobb serpenyőbe olívaolajat öntök, rá a padlizsánokat, keverem-kavarom, míg kissé megpuhul,… Tovább »

Ugyanúgy készül mint a nukucuki eperlekvár (és minden nukucuki lekvár) – vagyis cukor és mindennemű édesítő nélkül. A gyümölcsben lévő cukor tartósítja, ha elég sokáig kevergetem, besűrűsödik, kényelmesebbek nyakon boríthatják egy zacskó dzsemfixszel – így lényegesen lecsökken a kavargatási idő. A sárgabarackokat megmosom, kimagozom, kicsit összevágom, lábosba dobálom, turmixolom. Egy vaníliarudat kikapargatok, a rudat félbe… Tovább »

A kovászos uborkához nap kell. Vagyis nyár. A nyárhoz pedig uborka. Ennyire egyszerű.  Egy kupac szabadföldi, dundi uborkát megmosok, mindkét végét levágom, a felszínén hosszanti bemetszéseket ejtek. Szépen belerakosgatom őket egy jó nagy dunsztos üvegbe, egy nagy gerezd fokhagymát (nem szabad sokkal többet, mert kesernyés lesz) félbe vágva közéjük teszek egy csomag felmagzott kapor kíséretében…. Tovább »

A sógoromtól tanultam. Ezévben úgy emlékszik rá, hogy a hagymát is pirítani kell. Szerintem tavaly nem kellett. Így kompromisszummal készült: fele hagyma pirítva, fele nyersen. Meg kell főzni héjában öt krumplit. Aztán megpucolva kockára vágni. Közben apró kockára vágott szalonnát/sonkát kell egy fej kockára vágott vöröshagymával megpirítani. Mikor minden kihűlt, egy tálba teszem, egy kis… Tovább »

A csirkemuffin meglehetősen ronda szó, de jobb nem jut eszembe. Az úgy volt, hogy aszalt paradicsomos, sajtos csirkemell-roládot csináltam, de kissé túlzásba vittem a nyers matériát. Nem nagy fantáziával a maradékot szilikonos muffinformákba kanalaztam, a tetejükre fél-fél baconszeletet tettem kicsit meghajlítva, hogy mégis kinézzen valahogy. A trutymó egyik feléhez – mivel éppen kéznél volt –… Tovább »