Ez egy gyors, énféle sütőtökleves lesz, ami döntően abban különbözik a sütőtöklevesektől, hogy nincs turmixolva (valahogy a homogén konzisztenciájú leveseknél unatkozik a szájüregem). Az alapja egy olasz leves, azt csinálom kicsit máshogy. Nagyon, még annál is egyszerűbb, és nincs benne semmi firlefrancos fűszer.
Olívaolajon vagy vajon megdinsztelsz egy hagymát kockákra vágva, beledobálod a kockákra vágott sütőtököt (ízlés szerint lehet nagyobbféle kocka is, mondjuk mint négy dobókocka térfogata) és pár kockázott krumplit (nem sokat, a tök-krumpli arány kb. 4:1 vagy 5:1.). Kicsit kevergeted, hogy süljön egy cseppet, ne legyen barna a széle, csak az aroma kedvéért. Víz, só, frissen őrölt bors, egy gerezd fokhagyma aprón, ételízesítő (én a szüleim által aprított zöldségkeveréket használom, de bármilyen ételízesítő vagy leveskocka megteszi, ha ez utóbbi nem tűnik szentségtörésnek). Kb. 20 percig főzöd, vagy amíg majdnem puha nem lesz. Utána csillag alakú aprótésztát főzöl bele (ez a kedvencem, hogy csillag alakú kell vagy virág vagy valami szép, apró, egy pompás lúdgége is megteszi), megfőzöd, majd a végén pár csepp főzőtejszínnel megrottyantod. (A sütőtök hosszas főzés alatt könnyen állagvesztetté válik, ezért a tészta befőzésének az idejét bele kell kalkulálni a teljes főzési időbe.) Kész. Lehet rágni 🙂 Az eredeti recept szerint nincs benne tejszín. Az igazi szakácsok szerint a tejszín gáz. Szerintem nem, vagyis a továbbfejlesztett relációanalízis szerint nem vagyok igazi szakács.
Csillámos zöld szarvassal fényképeztem, pusztán a mutatósság kedvéért. (Mert magában olyan semmilyenforma, de az íze jó!)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: