<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>nukucuki</provider_name><provider_url>https://nukucuki.cafeblog.hu</provider_url><author_name>6habcsók</author_name><author_url>https://nukucuki.cafeblog.hu/author/6habcsok/</author_url><title>Citrommarmelád</title><html>&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://nukucuki.cafeblog.hu/files/2016/12/image.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-129 alignright&quot; src=&quot;https://nukucuki.cafeblog.hu/files/2016/12/image-300x225.jpg&quot; alt=&quot;image&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;225&quot; /&gt;&lt;/a&gt;A citrommarmelád alapvetően téli lekvár. Akkor szoktam befőzni, amikor már nincs mit, nekem meg befőzhetnékem támad. Vagy akkor, amikor a körülöttem élők egyre sűrűbben kérdezősködnek felőle.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A citrommarmelád jó anyag - nem gyereknek való. Persze kaphat belőle, de valószínűleg kiköpi, mert keserű-savanyú-édes-sós. Én kétféle citromlekvárt készítek. Aki ebből evett, azt a másikkal nem fogom tudni lekenyerezni. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egy kiló citromot jól megsuvickolok (egy kilónál kevesebbnek nem érdemes nekiállni). Nem kell feltétlen biocitromot venni, de mindenképpen olyan legyen, aminek a héja ehető. Ez rá van írva a citromok zacskójára. Ezt követően szőröstül-bőröstül nagyon vékony félcikkelyekre vágom. Héja, magja benne marad, utóbbi a pektintartalma miatt elengedhetetlenül szükséges a végső, zselés állag eléréséhez. Ezt követően felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, és egy éjszakát fedő alatt pihen, majd a vizet leöntöm róla. (Mivel sajnálnám kidobni a finom, citromillatú vizet, bele szoktam önteni a fürdővízbe. Szőkék hajat is moshatnak vele. Vigyázat, szobahőmérsékleten nem sokáig áll el!).&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A kiázott citromokra ráöntök egy kiló kristálycukrot, és innen kezdődik a türelemjáték: lassú tűzön csak kevergetem-kevergetem. Közben, hogy ne unjam el magam, belekaparászom egy rúd vaníliát (a rudat is beledobom negyedelve), két-három tekerintésnyi tengeri sót őrlök bele, két-három tekerintésnyi borsot, és gyömbért reszelek gondolomra. Ha van rum, az is mehet bele. Közben a citromok színe világos borostyánszínűvé változik, a marmelád viszkozitása fokozódik. Ez viszonylag hosszú idő. De megéri. Ha eléri azt az állagot, amikor a kanálról csak lassan csurran, óvatosan cseppen (tehát ragad) kis üvegekbe merem, és száraz dunsztba teszem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A kis üvegek azért kellenek, hogy mindenkinek jusson. Valószínűleg finom, mert gyorsan elfogy. Én talán még nem is ettem úgy igazán belőle, mert nagyon népszerű. Alapvetően az illata miatt szeretem: az egész lakást betöltő fűszeres illat és az ujjaimon napokig érződő citrom-gyömbér-vanília illat miatt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Bár a citrommarmelád nem túl fotogén, képet mégsem ezért nem teszek fel róla, hanem mert fél órája nem sikerül. Főzni jobban tudok, mint szerkeszteni...&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>