A poszthúsvéti kalács valójában húsvét előtt készült. Ilyen szempontból bármikor. Vagyis a cím megtévesztő. A szándék nem. Hogy kalácsot kell sütni, ha eljön az ideje. A minek is? Bárminek. Kalácsra mindig szükség van. Valami szeretetnyelv vagy olyasféle.
Két kalácshoz egy kiló fehérliszt kell. És némi hit, hogy sikerülni fog. Ehhez a kilónyi liszthez kell két tojás, egy szobahőmérsékletű 10 dekás vaj (a szakirodalom szerint a kalácshoz csak szobahőmérsékletű alapanyagokat használhatunk, beleértve a lisztet is), vanília jó sok (aroma, kikapargatott rúd, bármi, ami vanília) egy csipet só, fél liter tej és 12 deka kristálycukor. Ha ezeket összeraktuk, akkor futtassunk fel 2/3 kocka friss élesztőt 1 deci langyos tejben és 3 deka cukorban (az arányokat nem kell komolyan venni, a lényeg, hogy 15 deka édesség legyen benne a cuccban). Amikor gusztustalanul felhabosodik, zuttyantsuk hozzá a lisztes elegyhez, és kezdjük el gyúrni. Ragad, de majd abbahagyja. Ezen a ponton megoszlanak a vélemények a reszelt citromhéjra vonatkozóan, hogy kell-e bele. Fogalmam sincs, elméletben igen, gyakorlatban a citromhéjellenes kommandó ezidáig győzelmet aratott. Amikor eluntuk a gyúrást, takarjuk le egy konyharuhával, és kelesszük meg. Terminus technicusokkal élve a duplájára, de szerintem elég kitenni a napra, és várni egy órát. Lesz ami lesz. Majd a megkelt tésztát két részre szedjük, és az így keletkezett két kis cipót még négy felé (matekzsenik már nyolc kis gömböcnél tartanak). Ezután következik a fonás (óvónők, lánygyerekes anyukák előnyben). Kis kígyókat sodrunk, majd négyesével összefogjuk őket. Megfonjuk, tojással megkenjük (egy tojás egy evőkanál vízzel elegyítve), kicsit kelesztjük még, csupán a tisztesség kedvéért. Újra megkenjük tojással, fogalmam sincs miért, de “ártani nem használ”, majd előmelegített sütőben 150 fokon kb. 45 percig sütjük. Ha két kalácsot rakunk be egyszerre, félidőben cserélünk. A végén jól megesszük.
