Meg kell hagyni, úri dolgom van. Ehhez a nem túl bonyolult, ám meglehetősen finom salátához két konyhalegény is segédkezett. Így aztán pikkpakk készen lett (ami amúgy sem tartott volna sokáig).
Végy egy kövér zellergumót és három savanykás almát. Kérjed meg az egyik segítségedet, hogy pucolja meg őket, az almák magházát likvidálja. A zellert vágja kövér gyufaszál méretűre (elegánsabbak zsülienként definiálnák), az almát vékonyka kockákra vagy minek nevezzem azt a formát, ami laposkás téglatest. Rakd egy tálba, és öntsd nyakon egy fél citrom levével. Három marék diót apróra vágva és néhány dióbelet egészben hagyva szárazon pirítsd meg egy serpenyőben. Határozottan jót tesz neki, ha a másik segéded egy óvatlan pillanatban megszórja kristálycukorral, ami a sütögetés hatására vékony karamellréteggel vonja be a diókat. Itt némi pihenés következik, amíg a karamelles diók egy részét elfalatozgatjátok, hajdanvolt grillázs menyasszonyi tortákon merengve. A dió maradékát hozzákevered az alma-zeller kombóhoz, kis darab márványsajtot morzsolsz rá, és nyakonöntöd egy kis pohár joghurt, kis pohár tejföl és némi majonézből készült öntettel. Só, bors, a tetejére apróra vágott petrezselyem.
Határozottan vidám így a waldorf saláta. De azt hiszem bármi más. Mert közösen főzni jó.
