Mexikóban tanultam. Egyszerű, finom, ismerős és meglepő egyszerre. Három szép, nagy zöld héjú paprikát meg kell sütni (platnin vagy sütőben, kinek mije van, célszerű forgatni, hogy mindenhol megsüljön a héja). Mivel kápia paprikához egyszerűbben jutok hozzá, itthon azzal csinálom. Így is szép, úgyis szép. A paprikák mellé két paradicsomot is teszek, azt is szőröstül-bőröstül megsütöm.
A paprikák megpörkölődött bőrét lehúzom (egyszerűbb, ha pár percre a forró paprikákat nylon zacskóba teszem, így szinte ledobják a cellulóz héjukat), kimagozom, nagyobb négyzetekre vágom. Közben a paradicsomot mindenféle pucolás nélkül turmixba teszem (ahol a szára nő, azt célszerű kivágni), egy leveskockát dobok mellé, meg egy-két gerezd fokhagymát. Hivatalosan a fokhagyma nincs a receptben, de a fokhagyma sosem árt, vámpírok ellen kimondottan hasznos. Egy serpenyőben olajat hevítek, belevágok egy közepes hagymát félcikkelyekre vágva, megdinsztelem, ráöntöm a paradicsomturmixot, az összevagdalt paprikákat. Ha nagyon sűrű, egy kevés vizet öntök hozzá, majd ha átmelegedett, egy krémfehér sajtot (az Aldiban kapható hasonlít leginkább) nagyobb kockákra vágva beledobok, óvatosan megkeverem, nehogy a sajtkockák nagyon széttöredezzenek és kész. Ha szükséges, sózom, de óvatosan, mert a sajt sós. Én borsozni is szoktam. A bors olyan, mint a fokhagyma. Mindenbe jó 🙂
Rizzsel kell enni. Vagy magában. Vagy bárhogy. Ha valaki kérdezi, mi a neve, valahogy így kell ejteni: rahasz kon keszo.
A képen lévő mennyiség egy kicsit több, mint négy főre készült 🙂
