Volt itthon padlizsán. Kettő. Rájuk felejtettem, így kicsit megöregedtek, megráncosodtak. Ezért gondoltam, hogy megérdemelnek valami különlegesebb felhasználást, mint a megszokott padlizsánkrém. Meg amúgy is olyan borongós az idő…
A műveletsor eleje semmiben nem különbözik a szokásos padlizsán-előkészítéstől. Ki sütőben, ki a gáztűzhelyen egy öntöttvas platnin héjastul, mindenestül megsüti a padlizsánt (igazán menők a szabadban parázson teszik mindezt, de rám furán néznének, ha a lakótelepi homokozóban tábortüzet gyújtanék, így maradok a platninál). Ha már egyenletesen megpirult-sült-keményedett a bőre (15-20 perc plusz-mínusz), akkor lefejtem róla, és innentől a sült padlizsánhússal dolgozom. (Az oxidáció elkerülése végett jóravaló szakácsnők a padlizsánt fa vagy műanyag eszközökkel dolgozzák fel – így elkerülhető, hogy megfeketedjen. Én fém eszközökkel dolgozom, közben igen szurkolok, hogy ne feketedjen meg, és így sem lesz ehetetlenül sötét színe.)
A héjavesztett sült padlizsán egészen elképesztő látvány. Mondhatni lény. Lenyűgöző. Mint egy fosszília. És sokkal fotogénebb, mint amikor elkészül.
