Most persze lehet gondolni, hogy minekmá’ leírni a salátalevet. Közhelyszerűen elsalátásodott világunkban azt aztán mindenki tud csinálni. Jó, aki tudja, az nem olvassa. Ez most a régi, gyerekkori, uborkához és fejessalátához való lé lesz, amit a végén nem kiinni a tálka aljából (veszendőbe hagyni) bűncselekmény számba megy.
Sokáig nem tudtam jó salátalevet csinálni, amit mindenféle balzsamecetes, olivás, mustáros, mézes…. öntetek gyártásával rejtegettem a külvilág előtt. De azért a tojásos nokedli meg a krumplis tészta mellé valahogy mégsem passzoltak. Aztán az anyukám kititrálta ezeket az arányokat nekem (tehát most idegen tollakkal ékeskedem), azóta vidáman locsolom mindenhova. Nem lehet elrontani.
2 dl víz, 1 teáskanál só (nem púposan), 2 evőkanál kristálycukor (átlagosan púpos), 1.5 evőkanál 10%-os ecet. Jól össze kell keverni, hogy a cukor feloldódjon. Ennyi, dunsztosüvegben a hűtőben eláll sokáig, érdemes nagyobb mennyiséget csinálni, és ha kell, alkalmanként önteni belőle. Tejfölös uborkasalátához apróra vágott fokhagyma dukál bele, de azzal nem érdemes tárolni, inkább mindig frissen belerakni.
