Évek óta cukor és más édesítő nélkül főzöm be a gyümölcslekvárokat (kivéve a citrusféléket). Ha elég sokáig keverem, besűrűsödik, s ebben a koncentrációban a benne levő gyümölcscukor elegendő a tartósításhoz. Így sokkal jobban érzékelhető a gyümölcs valódi íze (bár az édesszájúak időnként húzzák miatta a szájukat).
Az epret megmosom, negyedekre vágom, beleteszem egy fazékba és állandó kevergetés közben felfőzöm. (Én nem szeretem a homogén lekvárokat, de ha valakinek kedve van, össze is turmixolhatja őket.) Beleöntök egy kis rumot, belekapargatok egy rúd vaníliát (a rudat is beledobom negyedre vágva), és addig főzögetem, amíg viszkózussá nem válik. Ekkor beledobálok pár szál frissen szedett levendulavirágot (nem kell feltétlenül lecsipkedni külön a virágokat), kettőt kavarintok rajta, és apró dunsztos üvegekbe merem. Ezt követően pár napig száraz dunsztban tartózkodik. (Azért használok a lekvárokhoz kicsi üvegeket, mert így ha felbontjuk, hamar elfogy, kevésbé lesz ideje megromlani.)
Az eperbe lehet bátran locsolni a rumot, szórni a vaníliát – elbírja. Ha nem levendulásan készítjük, a rum és vanília is kimarad, helyettük tehetünk bele friss bazsalikomot (nekem most nem volt itthon).
