Nehezen behatárolható eleség: egyszerre lehet könnyű vacsora (sosem gondoltam, hogy valaha is használni fogom ezt a szókapcsolatot), funkcionálhat köretként, és lehet csak úgy csipegetni minden különlegesebb napszak vagy funkció nélkül. Egyébként ez az az étel, aminek az elkészítése iránt a legtöbb férfi ismerősöm kiemelkedő érdeklődést mutat. Sokáig azt hittem, a lenyűgöző főzőtudományom ejti ámulatba őket. Aztán rájöttem: a kapros sült paradicsom “csajozós kajának” is jó. Gyors, meglepő, látványos…
Kell hozzá koktélparadicsom, minél kisebb, annál jobb. Miután megmosom, szárazra törlöm őket (hivatalosan – én ugyanis utálok törölgetni, vagyis kicsit megrázom őket, és mikor a forró olajba teszem, a fröcsögést kivédendő, hátraugrom). Egy serpenyőben olívaolajat melegítek, beleszórom a koktélparadicsomokat, frissen őrölt tengeri só kell rá, és friss kaporból egy jó csomó apróra vágva. Egyet kavarintok rajtuk, hogy a kapor belepje őket. Ezt követően kevergetni nagyjából tilos, mert könnyen megsérülnek a paradicsomok, kiszakad a bőrük, összelottyadnak. Vagyis addig rázogatom a forró olajban őket, amíg szép, ráncos nem lesz a felszínük.
Ha semmi módon nem jutok friss kaporhoz, szoktam morzsolt kaprot is rászórni, de csak olyanoknak, akik még sosem ettek ilyet. Aki már ette friss kaporral, az megvesztegethetetlen.
